Alacsony színvonal

LEAN ON ME / I WON'T FALL OVER

5 notes

Tudtátok, hogy Rudolf Hrusínský, mindenki kedvenc cseh színésze minimum két proto-steampunk filmben is szerepelt? Én nem, de most, hogy felvilágosodtam, mindjárt mesélek róla. Ezeket a filmeket amúgy a kétségtelenül dilis Oldrich Lipský rendezte, akinek a Limonádé Joe a leghíresebb filmje és egy kis vernei rásegítéssel eléggé rá volt állva a fura gőzgépekre.

13 notes

Ma megnéztük az Every Everythinget, a Hüsker Düs Grant Hartról szóló dokumentumfilmet Déri Zsolt hangalámondásával. Igen meglepő módon kevés nézőtársunk közé egy idősödő, nem kifejezetten punknak kinéző hölgy is tartozott.

De a lényeg, hogy valószínűleg Grant Hart a leghíresebb ember, aki valaha is hallott valamit tőlem, ugyanis pár éve a finn dobosunk, Mika elkezdett felpakolni a netre kiadatlan Hüsker Dü-számokat, amit aztán az SST nagy lendülettel szedetett le később. Aztán egyik nap Grant Hart személyesen ráírt, mert valamelyik koncertfelvétellel kapcsolatban valami infót pontosított (!), majd pár levelet váltottak is Mikával, aki aztán nagy bátortalanul elküldött neki egy pár Pay My Milk!-számot. 

Sokáig nem jött válasz, aztán hetekkel később csak megkaptuk az ítéletet: "not bad at all, man!"

4 notes

Nem hiszek az ilyenben, de azért mégis próbáltam tegnap az előttem látványosan áthaladni kívánó fekete macskát elhessegetni, de csak átfutott előttem az a dög. Erre ma a szavazóbiztostól kellett megtudjam, hogy két hónapja nem érvényes a személyim, így kénytelen voltam hazakullogni egy másik okmányért, ami igazolta, hogy létezem - de attól tartok, hogy nem sikerült eltalálnom a győztest. :(

12 notes

Épp nemrég meséltem azt a pillanatot, amikor 10 éves korom környékén bevallottam anyukámnak, hogy szeretem a Nirvana együttest. Neki ez akkor az agresszivitás és a deviancia szinonimája volt, úgyhogy olyan nyomást éreztem akkor, mintha a szexuális orientációmról coming outoltam volna, de már nem lehetett titokban tartani, hogy mi az a jelöletlen 60 perces TDK-kazetta, ami már 3 hete folyamatosan szól a mjúzikcenterből.

15 notes

414 Plays
Rufus Wainwright feat. Lucy Wainwright
Hallelujah

enk1du:

alwayscryonmondays:

Hallelujah - Rufus Wainwright feat. Lucy Wainwright

@Müpa, Budapest, Hungary, 3 April 2014

Sallai Lacival egyeztünk meg abban - illetve ő mondta, én pedig megegyeztem vele -, hogy már csak azért is megérte elmenni tegnap a koncertre, hogy ezt a hangot hallja az ember élőben. Ráadásul mire jött a Hallelujah, én is majdnem elfelejtettem, hogy lesz, úgyhogy egy ideig meglepve hallgattam, aztán csak simán hátborzongató volt. 

reasons enk1du is crying

nekem egyedül ez hiányzott tegnap, bár ehhez kisebb csoda szükségeltetett volna, én meg beérem a kevesebbel is.

(Source: mesii)

Filed under do i disappoint you?

31 notes

Két éves lett az Alacsonyszínvonal mikroblog, ennek okán exkluzív születésnapi kontent: egy egészen zavarbaejtő Fészek Klubos kép 2008-ból. A fénykép azért jelentős, mert ez az egyetlen fennmaradt dokumentuma a sportzakós-fehérpólós korszakomnak. Mondjuk nem is volt egy hosszú időszak. 
És köszi mindenkinek, aki a 2 év alatt érdemesnek tartott arra, amire. <3

Két éves lett az Alacsonyszínvonal mikroblog, ennek okán exkluzív születésnapi kontent: egy egészen zavarbaejtő Fészek Klubos kép 2008-ból. A fénykép azért jelentős, mert ez az egyetlen fennmaradt dokumentuma a sportzakós-fehérpólós korszakomnak. Mondjuk nem is volt egy hosszú időszak. 

És köszi mindenkinek, aki a 2 év alatt érdemesnek tartott arra, amire. <3

Filed under L.O.V.E.

19 notes

Mike Hugg - Stress &amp; Strain (1973) és a Keserűpirula/Alacsonyszínvonal-tengely bakelitvasárnapja
Mike Hugg lemezével külön történetem van. Mike Hugg a Manfred Mann (aka The Manfreds) zenekar dobosa volt, amely gyerekkorom legimádottabb zenekara. Mike Hugg ráadásul rövid ideig (az énekesváltás időszakában) főénekes is volt és nem mellesleg a &#8220;pszichedelikus-korszakuk&#8221; (például) legjobb számait ő írta. És nem mellékesen, a Mann legnagyobb sikerét, a Ha! Ha! Said the Clown-t rettenetesen utálta (wiki: &#8220;describing the group&#8217;s single &#8220;Ha! Ha! Said the Clown&#8221;, in an interview with Melody Maker as one of the five worst records he had ever heard.&#8221;), ami elég látványosan látszódott rajta. Amúgy meg egy elég ronda pali, nem csoda, hogy ő lett a kedvencem.
Amikor megtudtam, hogy a Manfred Mann zenekar feloszlása után csinált két poplemezt, azonnal meg akartam szerezni, de aztán kiderült, hogy nem adták ki cd-n egyiket sem. Ezután csodák csodájára Laci bácsi lemezboltjában ráakadtam kb 7-8 éve az egyikre, de kiderült, hogy az egyetlen nyomás miatt elég nagy ritkaságnak számít és akkor még akkora összegbe került, ami akkor több mint egyhavi költőpénzem volt.
El is feledkeztem róla kicsit, mert aztán 2009 környékén sikerült megszerezni mindkettőt mp3-ban egy dél-amerikai zenebloggertől és nem is csalódtam: igazi keserédes-intim-néhol kicsit pszichedelikus dalok gyűjteménye mindkettő. Aztán a legutóbbi Laci bácsis látogatáskor ellágyult a szívem, ahogyan újra megtaláltam ezt a lemezt. Keserűpirula pedig kapcsolt és tényleg nagy meglepetésemre ezt a csodát kaptam a másfél éves évfordulónkra. Epic win, vagy mit mondanak ilyenkor a fiatalok.

Mike Hugg - Stress & Strain (1973) és a Keserűpirula/Alacsonyszínvonal-tengely bakelitvasárnapja

Mike Hugg lemezével külön történetem van. Mike Hugg a Manfred Mann (aka The Manfreds) zenekar dobosa volt, amely gyerekkorom legimádottabb zenekara. Mike Hugg ráadásul rövid ideig (az énekesváltás időszakában) főénekes is volt és nem mellesleg a “pszichedelikus-korszakuk” (például) legjobb számait ő írta. És nem mellékesen, a Mann legnagyobb sikerét, a Ha! Ha! Said the Clown-t rettenetesen utálta (wiki: “describing the group’s single “Ha! Ha! Said the Clown”, in an interview with Melody Maker as one of the five worst records he had ever heard.”), ami elég látványosan látszódott rajta. Amúgy meg egy elég ronda pali, nem csoda, hogy ő lett a kedvencem.

Amikor megtudtam, hogy a Manfred Mann zenekar feloszlása után csinált két poplemezt, azonnal meg akartam szerezni, de aztán kiderült, hogy nem adták ki cd-n egyiket sem. Ezután csodák csodájára Laci bácsi lemezboltjában ráakadtam kb 7-8 éve az egyikre, de kiderült, hogy az egyetlen nyomás miatt elég nagy ritkaságnak számít és akkor még akkora összegbe került, ami akkor több mint egyhavi költőpénzem volt.

El is feledkeztem róla kicsit, mert aztán 2009 környékén sikerült megszerezni mindkettőt mp3-ban egy dél-amerikai zenebloggertől és nem is csalódtam: igazi keserédes-intim-néhol kicsit pszichedelikus dalok gyűjteménye mindkettő. Aztán a legutóbbi Laci bácsis látogatáskor ellágyult a szívem, ahogyan újra megtaláltam ezt a lemezt. Keserűpirula pedig kapcsolt és tényleg nagy meglepetésemre ezt a csodát kaptam a másfél éves évfordulónkra. Epic win, vagy mit mondanak ilyenkor a fiatalok.

Filed under mike hugg stress & strain

11 notes

XTC - Generals And Majors

"Bárcsak ez lenne a következő szám!" - sóhajtottam fel tegnap a Beatben és csodák csodája, tényleg az volt. Az első másodpercekben legalább úgy éreztem magam, mint aki a lottóötöst nyerte meg, pár perccel később pedig színjózannak éreztem magam. Így váljon valóra a ti összes álmotok is!

Filed under xtc

7 notes

Öcsém kérésére elmentünk moziba és mivel sikerült elnéznie a műsort, az eredetileg tervezett Mr. Peabody helyett a Lego-kalandot néztük meg. Végig az volt a benyomásom a tempó és a vágások miatt, mintha egy másfél órás trailert néznék. A másik tanulság, hogy öregszem.

10 notes

Azt amúgy tudtátok, hogy Jarvis Cocker a nyolcvanas évek közepén elég hosszú ideig tolószékes volt és úgy is koncertezett? Valami olyasmi volt, hogy megpróbált imponálni egy csajnak és át akart mászni egyik ablakból a másikba, csak aztán lepottyant. Örök tanulság a fiúknak: csak addig faszagyerekeskedj, ameddig a takaród ér!

Azt amúgy tudtátok, hogy Jarvis Cocker a nyolcvanas évek közepén elég hosszú ideig tolószékes volt és úgy is koncertezett? Valami olyasmi volt, hogy megpróbált imponálni egy csajnak és át akart mászni egyik ablakból a másikba, csak aztán lepottyant. Örök tanulság a fiúknak: csak addig faszagyerekeskedj, ameddig a takaród ér!

Filed under foci utáni elmélkedések